Új törvényjavaslat az egyéni vállalkozók számára: egyszerűsített szabályok

Mikor végezhet munkát egy egyéni vállalkozó? Az új törvényjavaslat kritériumai most ismertek. A megbízás és az együttműködés a munkáltatóval a legfontosabbak az értékelésnél. Az, hogy a munkavállaló vállalkozó-e, csak kis szerepet játszik.

Ismert egy új tervezet a Munkakapcsolatok Értékelésének Tisztázása és Jogi Vélelem (VBAR) törvényről. Ez a törvény egyszerűbbé teszi annak megítélését, hogy valaki egyéni vállalkozóként bérelhető-e fel egy feladatra. Karien van Gennip, a korábbi Szociális Ügyek és Foglalkoztatás (SZW) minisztere, június 21-én küldte el a tervezetet az Államtanácsnak, a szöveg most nyilvános.

Kritériumok a megbízásra: munkavállalói státusz versus önállóság

Az értékelés a munkánál és a szervezetnél kezdődik, ahol az elvégzendő feladat található. Vannak-e jelei a „munkavállalói státusznak”, mint például egy vezető vagy munkatársak általi irányítás, akik ugyanazt a munkát végzik? Nagy valószínűséggel munkavállalói feladatról van szó, hacsak nincs több jel az önállóságra a megbízáson belül. Például dolgozik-e valaki „saját kockázatra és felelősségre”, szükséges-e speciális szakértelem, vagy csak néhány órát dolgozik hetente?

Ha ugyanannyi jel mutat a munkavállalói státuszra, mint az önálló munkavégzésre, akkor válik fontossá, hogy valaki általában vállalkozó-e. Végzett-e valaki ugyanolyan típusú munkát többször is vállalkozóként? Van-e több megbízója évente? Tesz-e valaki befektetéseket a saját vállalkozásába? Az ilyen vállalkozói jellemzők döntőek lehetnek, de másodlagosak.

A személy vállalkozói státusza kevésbé fontos

A törvény magyarázatában az áll, hogy „a munkavállaló személy vállalkozói státusza nem központi tényező egy konkrét munkaviszony értékelésénél”. Az értékelésnél a legfontosabb a munka, az együttműködés a szervezeten belül, valamint az önálló vállalkozó kockázatai, felelősségei és befektetései az adott feladatra vonatkozóan. Csak akkor nézik meg a személyt, ha ezek nem adnak egyértelmű választ.

"A várakozások szerint ez viszonylag korlátozott számú esetben fordul elő" – áll a törvényjavaslat magyarázatában.

W	Indikációk, amelyek munkavállalói státuszra utalnak (munkatartalmi és szervezeti irányítás)	>  A munkáltatónak joga van utasításokat és iránymutatásokat adni arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló hogyan végezze el a munkát, és a munkavállalónak követnie kell ezeket. >  A munkáltatónak lehetősége van ellenőrizni a munkavállaló munkáját, és jogosult beavatkozni ezen ellenőrzés alapján. >  A munkát a munkáltató szervezeti keretén belül végzik. >  A munka szerkezeti jellegű a szervezeten belül. >  A munkát olyan munkavállalók mellett végzik, akik hasonló feladatokat látnak el.
Z	Indikációk, amelyek önálló vállalkozói munkavégzésre utalnak a munkaviszonyon belül (saját kockázatra és felelősségre végzett munka)	> A munkavégzés pénzügyi kockázatai és eredményei a munkavállalónál vannak. >  A munkavégzés során a munkavállaló maga felelős a szerszámokért, eszközökért és anyagokért. >  A munkavállaló speciális képzettséggel, munkatapasztalattal, tudással vagy készségekkel rendelkezik, amelyek a munkáltató szervezetében nem állnak rendelkezésre strukturálisan. >  A munkavállaló önállóan lép fel a munkavégzés során. >  A megbízás rövid ideig tart és/vagy heti néhány órára korlátozódik.
OP	A munkavállaló vállalkozói státuszára utaló jellemzők (a munkaviszonyon kívül eső) hasonló munkák esetén	>  A munkavállalónak évente több megbízója van. >  A munkavállaló időt és/vagy pénzt fordít a hírnév megszerzésére és új ügyfelek vagy megbízók keresésére. > A munkavállaló jelentős mértékű üzleti befektetéseket tesz. >  A munkavállaló adminisztratívan önálló vállalkozóként viselkedik: be van jegyezve a KVK-nál, áfa-alany, és/vagy jogosult a vállalkozói adókedvezményekre (például vállalkozói könnyítések).

Jelentős következmények az interim-szakemberek számára

Ez komoly következményekkel jár az interim-piacra nézve. Például egy interim-menedzser nem helyettesíthet egy vezetőt a szervezetben betegség esetén, ahogy az egy példás esetből kiderül a törvényszövegben. Az ilyen interim-szakembernek ezt munkaviszonyban kell megtennie, függetlenül attól, hogy általában egyéni vállalkozóként dolgozik.

Új koncepció a kritikák után

Egy korábbi törvényjavaslat-tervezet sok kritikát kapott. Egy úgynevezett internetes konzultáció során nem kevesebb, mint 1.111 személy és szervezet nyújtott be észrevételeket a törvényjavaslatról. Különösen a „szervezetbe való beágyazódás” kifejezés kapott kritikát, mivel sokak szerint ez túl homályos.

Az új javaslat csak egy kicsit tér el a korábbi tervezettől. Az első javaslatban a „munkatartalmi utasítások” és a „szervezeti beágyazódás” még külön kritériumok voltak, most együttesen „a munkavállalói státuszra utaló kritériumok” alá esnek. Ezzel szemben állnak azok a (kontra-)kritériumok, amelyek az „önállóságra” utalnak. Ennek célja, hogy „kiegyensúlyozottabbá” tegye a szabályozást.

Lényegében tehát kevés változás történt: a megbízás körülményei határozzák meg, hogy valaki alkalmazottként vagy egyéni vállalkozóként dolgozik-e, nem pedig a személy vállalkozói státusza.

Sokan éppen ezt az elemet kritizálták. A VVD is kritikus volt, mivel a liberálisok szerint a vállalkozó egyéni helyzetének kellene a kiindulópontnak lennie. Úgy tűnik, hogy a korábbi miniszter figyelmen kívül hagyta ezeket a visszajelzéseket.